Kórházi gyógyszerészi részvétel az Educatio Szakkiállítás

Január 11-13. között tartották meg az ország legnagyobb, felsőoktatási szakkiállítását a Hungexpo területén. A tematika igen széles volt, a hazai és a külföldi egyetemi képzések mellett a szak- és továbbképzés, a nyelvoktatás és a digitális tananyag, szakmai gyakorlatok is helyet kaptak a standokon. A siker egyik mutatója, hogy közel hatvanezer fiatal kereste fel a rendezvényt. A lehetőséget megragadta a KKTSZ is, és bár kicsit későn jött az ötlet, az elnökség fiatal tagjai: Tátrai Tibor, Szabó Alexandra és Szilvay András rekordsebességgel készültek fel az eseményre. A pavilonban az elnökség újonnan beválasztott, fiatal tagjai és társaik tartották a frontot (Bezsila Katalin, Csepiová Julianna, Gyimesi Nóra, Szabó Alexandra, Szilvay András, Tátrai Tibor és Pongrácz Gábor). A szervezés munkáját is ők végezték el.



Elsőként Tátrai Tibort kérdeztük:

Megérte az eredmény a befektetett energiát és költséget?
Ez egy sokrétű kérdés. Nehezen összehasonlítható és nehezen számszerűsíthető az eredmény, így hoznék egy másik példát. Az előző két kamarai ciklusban hirdettük meg hallgatói és diákpályázatunkat, az ott résztvevő hallgatók és diákok közül immár többeket kórházi gyógyszerész kollégáink között köszönthetünk. Ez tényszerű. De vajon megérte? E nélkül is így lenne? Ezt természetesen nem tudhatjuk. De az Educatio Kiállításon nagyon sok olyan embert tudtunk megszólítani, akik potens gyógyszerészhallgatók. Így - véleményem szerint - a standunk, nem csak a kórházi klinikai vonalat népszerűsítette, hanem egész szakmánkat. Megérte a nem kevés befektetett időt, energiát és pénzt? Szubjektív véleményem szerint igen; proaktív, tehetséges diákok figyelme fordult a kórházi gyógyszerészet felé. Ezt a véleményt erősítik a kérdőívből kapott eredmények is.

A toborzáson kívül volt-e másféle, pl. kapcsolatépítési hozadéka a jelenlétünknek?
Nagyon hálás vagyok a négy gyógyszerészképző egyetem standján dolgozóknak. A legnagyobb örömmel fogadtak minket, és segítették munkánkat, irányították standunkra a náluk érdeklődőket. Mindig jó gyógyszerészhallgatókkal találkozni, és ezek nagyon inspiráló beszélgetések voltak. Ezen kívül fontos volt megtapasztalni: van hova fejlődnünk, hogy jobban tudjunk rezonálni a korosztály nyelvezetére. Határozottan pozitív élmény volt, hogy értik, látják a kognitív, tudás alapú gyógyszerészet jelentőségét.
 
Hogyan lehetne, hogyan szeretnétek kiterjeszteni a pályaválasztókkal való kapcsolatokat? Milyen lehetőségeket tudnánk még kihasználni?
Mindenképp fontosnak tartom, hogy ott legyünk a tudatukban. Ott legyen a Kamara, már hallgató korukban, tudják, hogy van egy szakmapolitikai szerv, egy közösség, ami látható, mutatható, mérhető munkát végez szakmánk érdekében. Kiemelten fontos, hogy a hagyományosan jól működő projektjeinket megtartsuk – diák- és hallgatói pályázatok, továbbképző rendezvények -, ám legalább ennyire fontos, hogy ezek a rendezvények évről évre megújuljanak, folyamatosan fenntartva az érdeklődést.

 
Szabó Alexandra talán a legfontosabb tanulságot fogalmazta meg számunkra:
Az edukációs kiállítás remek platform a kórházi gyógyszerészet megismertetésére. A látogatók nagy része - tapasztalataim alapján -, a középiskolás korosztály képviselői voltak, de megfordultak a standunk előtt, szülők és egyetemista hallgatók is. Sajnálatos módon az tapasztaltam, hogy a fiataloknak csak egy kis része tudatos a továbbtanulást és a pályaválasztást illetően. Úgy láttam, hogy az egészségügyi szakirány sem tartozik a népszerű pályaválasztási lehetőségek közé. Sokan nincsenek tisztában az adott szakirány felvételi követelményeivel. A kórházi gyógyszerészetről kevés középiskolásnak volt ismerete, de akik bejöttek hozzánk, azok nagyon lelkesek voltak, és sok kérdést tettek fel a mindennapi munkánkkal kapcsolatban. A gyógyszerész-hallgatók is csak minimális információval rendelkeztek, és számos kérdésük volt. Érdeklődtek a gyakorlati és a munkahely lehetőségek iránt. Mindezért még fontosabb feladatunknak érzem a kórházi gyógyszerészet megismertetését a diákokkal és a lakossággal egyaránt.


 
Szilvay Andrástól azt is tudni szerettük volna, hogy a szervezők és segítőik hogyan érezték magukat a kiállításon:
Az Edukáció egy elképesztően nagy rendezvény, ahol minden kiállító egymást túllicitálva harcol a diákok figyelméért. Ilyen közegben nehéz érvényesülni; az ember kénytelen rámenősen minden arra járót megszólítani. Ezt embere válogatja, ki mennyire élvezi. Akárhogy is, amint sikerült valakivel szóba elegyedni, a beszélgetések lelkesítőek voltak. Bár legtöbben nem tudták, mivel foglalkozik egy kórházi gyógyszerész, a beszélgetések végére sokszor úgy távoztak tőlünk, hogy izgalmasnak és érdekesnek tartották, amit csinálunk; jó érzés volt tapasztalni!
 
Min változtatnál a jövőben a most szerzett tapasztalatok alapján?
Azt gondolom, hogy a QR-kódos kérdőív jól működött, a szórólapnak nagy használt vettük - a rajta lévő plusz videóknak sokan örültek -, ahogy a roll-up és a zászló is elengedhetetlen volt, ahhoz, hogy észrevegyenek minket. Sajnos, a plakát - méreténél fogva - nem volt effektív. Kiváló ötlet volt megkeresni a négy gyógyszerészi egyetem pultjait azzal a kéréssel, hogy irányítsák az érdeklődőket hozzánk. Így nemcsak több hallgató talált meg minket, de még a szakterület iránt érdeklődő hallgatóknak is tudtunk segíteni. Szervezésileg azt gondolom, hogy jól szerepeltünk, kiemelném Gábort és Szandrát, akik elképesztő energiákat mozgósítottak!
 
Volt-e valamilyen emlékezetes találkozásod, élményed a kiállítás ideje alatt?
Külön emlékezetes találkozásom nem volt. Minden olyan diákkal való beszélgetés, akit komolyan vonzott a szakma, és releváns kérdései voltak – ez jelentette nekem a legnagyobb élményt.
 
A helyszínen kitöltött kérdőívek kiértékelését Bertalan Ádám grafikáin mutatjuk be:






- 2024.02.07. -